Óceánná vagy folyó folyammá lenni...

 Nos, itt az újabb vers.:) Mostanában kicsit elfoglalt vagyok. Amint nyár lesz, ígérem rengeteg újdonságot rakok majd fel!:)


A legfehérebb fény
 

A fiatalság az én kincsem,
nekem talán másom sincsen.

Az álmok könnyező szellemként
tépik szét harmatos szívemet,
Európa felett bolyhos felhőként...
Hisz ki ne érzett volna már ilyet?

London utcáin sétálva, csak ÉN!
Magammal úgy hogy minden enyém, magamért,
Parancsszó és hatalom nélkül,
szabadon, vadul vágtató szívvel belül.

Úgy hogy nincs félsz, létezni,
s a pihentető magányból, barátra lelni,
tovább együtt vándorolni, együtt halni,
de előbb: élni, élni, élni!

A világot megtölteni, az óceánt színezni,
Kristálypohárba jeges whisky-t önteni,
Kubában izzadva táncolni,
Párizsban hulló hóban csókolózni.

Virágzó életet élni, bölccsé érni,
Óceánná vagy folyó folyammá lenni,
És egy olyan csillagként égni,
Aki fényét érdemes követni. 

                         (2011)

Új!

Na ne haragudjatok egy kicsit későn jelentkeztem újra, de jelzem még él a blog.:)

Balogh János:

Bor szonett

Szőlőnek tiszta vére, rád szomjazom,
Szikkadt torkom, mint végtelen víznyelő
Nyitva áll néked, ó tiszta oltalom.
Bugyogó rubinnak hányszor hív költő?
Vágyak hegyein völgyet romboló mámor?
Ifjú szerelem illatos olaja,
Akinek szilaj-hű kalóza Ámor
Térképtelen óceánod tudója.
Éj-esti tolvaja női blúzoknak,
Ártatlan bűnös, gondolatlanságért.
Halk szemtanúja egy síró férfinak,
Ki azt siratja, ifjún mit elítélt.
Légy az erősíőm, hogyha elcsámborgok,  

Arról az útról, amit kiválasztok.

(2010)