Vasárnap délutáni tanulás mellé:)

 Egy kis kikapcsolódás a tanulásból.:)

Balogh János:
Még egyszer

Csókkal üdvözülnék a száraz nyár után,
ezt képzelgem, ezt várom bután,
tiltott édes pillanat lenne kettőnknek,
ha meg kapnám, talán nem őrülnék meg.

Minden magányos percben vérem szivárog,
minden cseppje érted vész kárba, csorog,
s én reménytelten, ostobán vérzem el,
rád várva, előttem két gyönyörű szemeddel.

Finom szuszogásod várom a mellkasomon,
Meleg puha ajkadat száraz számon,
Ami kiszáradt, mint nyáron a patak,
és szomjaznak miatta más vadak.

Mint az álom a szellőben tűnsz el,
én remélem újra álmodom, kell
hogy valamitől dobogjon a szívem,
akkor is, ha csak ez maradt nekem.


                                         (2010)

Ma újra hangos.:)

Akit érdekel a vers hangos verziója, akkor ma szerencséje van.:) Egyébként imádom ezt a verset, annyira személyes és közben meg mindenkinek szól..aw:D

Balogh János: A voltért

    Addig örülj míg fáj a szíved,

amíg még megdobban valakiért,

amíg folyik benne a véred,

ami pezseg valakiért,

ha már hűvös mint a jég,

és a tűz hiába ég,

menekülj.

    Addig örülj míg tudsz sírni,

és könnyeid záporoznak,

boldog légy, tudsz szeretni,

szeretni oly sokan vágyakoznak,

ha kiszáradtál, mint a sivatag,

s torkod hallgatag,

menekülj.

Tudj szeretve lenni mások által,

Tudd szeretni önmagad,

Ki temeti magát előbb hal,

Ha csak hagyod magad,

ha kihültél, mint a tél,

és érted senki nem él,

menekülj.

    Tudd magadról hogy kivagy,

ne felejts el emlékezni,

vasra verve is haladj,

mindig tudsz ellene tenni,

ha feladtad, mint más

mint egy papír hasonmás,

menekülj.

De miért menekülnél,

ha nem kerget senki?

saját börtönbe miért ülnél,

ha nem őriz senki?

törj fel, éljél végre,

legyen szívednek a régi fénye,

mi Neked itt leszünk!

                    (2010)

A hangfelvétel a következő linken hallgatható meg:

Balogh János: A voltért, barátomnak (hangos verzió)

Hétköznapi szerelem.

Balogh János:

A nagybetűs LOVE

Nyálas rózsaszín ködfelleg,

feltöltött száj, műmellek,

Hazug szavak, szerelmek,

Kösz, én ebből nem kérek.

Netvirág,  műanyag csók,

"Küldj szivet!" olcsók,

Bejelöllek lehetőségnek,

Kösz, én ebből nem kérek.

Add a neved, hajszíned,

Megmondom: érdekled,

Mind csinosak, mind szépek,

Kösz én ebből nem kérek.

Nyisd ki a pénztárcád,

Nagyra tátsd a szád,

Adok neked cukorkát,

Adj nekem egy éjszakát.

Tüzes fű és alkohol,

A nadrágom kicsatol,

Reggel: "ó az angyalát"

adtál nekem egy éjszakát.

Hosszú este, szép este,

kit érdekel, kérted -e

nem kérdezem szeretsz-e,

csak szeress, és térdelj le.

Akit esetleg zavar, hogy a mai nap sem érkezett hangfelvétel a műről, annak ígérem, hogy a holnapihoz lesz.:)

Mai varázslat:)

Ezt a verset nem szavalom el...tulajdonképpen nem is tudnám. Ez csak a költőről szól. Meg persze az alkotás nyújtotta örömről.:) Nekem személy szerint rohadt nagy örömet okoz, ha alkot ez a majom.:):)

Balogh János: Ars poetica, az alkotásról

Mit csinál egy költő, mikor verseket ír?

Hogyan mozdul vajon, tolla alatt papír?

Testvér-e a gondoloat s a sor amit leír?

Sokszor koptatja-e ujját a használt radír?

Gondolkozik-e, hogy milyen rímet írjon?

Szókincsét szétszórja, szerte a papíron,

Tintaszabályozás a félfamentes síkon,

mint a lélegzet, úgy jön a sor folyton.

 De aki alkot, művel, távol áll ez attól,

A földnek fizikáját engeded magadtól,

Fönn a szent magasban, gondolattal repülsz,

S ha úgy tartja kedved, egy felhőre leülsz.

Átöleled a Napot, csókot adsz a szélnek,

Alkothatsz, szabad vagy, öröm ez a szívnek,

Nincsenek határok, kezedben a minden,

De hiszen most alkottam! Áldjon meg az Isten.

Napi friss.

"Nevesd ki a halált!"-mondják oly sokan. Biztos, hogy olyan egyszerű ez? A következő vers, egy olyan embernek íródott, akihez igen közel állt a halál érzése. 

Balogh János:

Tisztelt Elmúlás!

Hogy meghallgatta imámat, köszönöm;

Egy időre remélem nem gyötröm,

Tisztelője.

Hogy itt hagyott még, el nem vitt,

S hogy meggondolom újra, mi a hit,

Tisztelője.

Hogy a barátság még virágozhat,

Csók s ölelés záporozhat,

Tisztelője.

Térdre ereszkedem Ön előtt,

S köszönök minden esztendőt,

Tisztelője.

Ha elhív, remélem sokat fecseghetek,

Arról az életben, miket meg lelek,

Tisztelője.

Egy kérést, ha még szabad lenne,

Remélem, örömöt lel benne,

Tisztelője.

A várakozás fokozza a vágyat,

Soká látogasson nálunk házat,

Tisztelője.

Adjon még nekem barátokkal évet,

Kívánok nekik is ilyen szépet,

Tisztelője.

Alázattal hajlok meg Ön előtt,

Az élet halk vadásza előtt,

Tisztelője.

Alázattal köszön el, reménnyel

Nemrég látogatott ismerőse, és

Tisztelője.

  

                                  (2010)

A hangfelvétel az alábbi linken tekinthető meg:

Tisztelt Elmúlás! (B.M.)

Megérkezett a hangfelvétel.:) Bocsi, nem a legjobb minőség..

Balogh János-Mindig...

Kedvenc.

A most következő verset mondhatnám leginkább a kedvencemnek.(Lehet, hogy a színház szimbolikus megjelenítése miatt:)) Természetesen ebből is készül hangfelvétel, de arra még egy picit várni kell. Addig is, élvezzétek!:)

Balogh János: Mindig…

Hazug mosoly játszik álarcomon,

Tátongó lyuk van szita szívemen,

Jobb lesz-e ha bájolgok vajon?

Vagy vegyem le boldog jelmezem.

Egy seszínű rongybabát látok amott,

Úgy érzem egy tükörbe nézek,

Olyan mint egy színész halott,

A polcról rám álarcok ezrei néznek.

Fellógatják ezt a rongyos bábut,

Négy erős zsinór húzza szét,

Nyílik a függöny, húzzák a zsalut,

És beraknak egy hamis zenét.

Halovány rivalda fény világít rá,

A maszkja csillog így is,

Alatta a bőre szürke hamuszín,

Talán bizony sír is.

Visszhangzik már a vastaps,

A bábunak hajolnia kell,

Vége a darabnak, foltozást kapsz,

Hogy megmaradj, ahhoz kell.

A polcra gyorsan visszadobnak,

nem kellesz már többé,

Harisnya térdeid lassan összerogynak,

Hogy nem lettél többé.

Bezárt a színház, sötét már az este,

A rongybaba nem aludt el,

Kisírt szemekkel az álarcokat leste,

Melyik ragadja holnap el.

                                     

                                     (2010)

I'm ready to start

Sziasztok! 

Mától kezdve várok szeretettel mindenkit. Megpróbálok rendszeresen újabb és újabb Balogh János versekkel szolgálni. Ha nem ismernéd a költőt, akkor adok egy kis segítséget!:) Balogh Jani 17 éves, hibátlan tanulmányi eredménnyel rendelkező, baromi érzékeny diák. A költészete csúcs. Annyira nagy hatással van rám, hogy muszáj valahogyan ezt kifejeznem. Erre lesz alkalmas ez a blog. Meg persze, hogy majd mindenki véleményezze.

Ugyebár, én április végén felvételizek a Színház és Filmművészeti Egyetemre, és Jani versei annyira jók, hogy a színészmesterség tanárom kettőt is beválogatott a felvételire szánt versek közé. Ma, a talán legismertebb versét ismertetem veletek. A blog is erről kapta a nevét:

Balogh János

Álom egy álomért

Menekülni szeretnék a magányba,

Elfutni erdőbe, rétre, nyírfásba,

Eltávolodni minden embertől,

Mindenféle kötelességtől,

Elrepülni szabadon, mint a madár,

Ki ha akar, szabadon jár.

Egyedül lenni, magamban,

Nehéz elmondani szavakban.

Lábat lógatni, hideg patakban,

Gyönyörködni az erdei vadakban.

Némán hallgatni a fák levelét,

Hogy hogy vezényli a szél a zenét.

A gondot elhagynám az út elején,

A kötöttségeket e kupac tetején,

Lángra lobbantanám szabadságommal,

A pernyét nem nézném aggodalommal,

Elindulnék végre, talán vissza néznék,

Ez húz majd vissza, és máris rab lennék.

Visszanéztem mindhiába, viszlát édes álom

Idilli volt, nem valós, ó Remény jó barátom!

Bilincsbe vert kezemet Te tartod már látom,

Vasba zárt önmagam, én most már csak szánom,

Közben pedig végignézem,  mivé lesz az álom,

Hogy lesz oda boldogságom, s lázas ifjúságom.

 
                                              (2010)

A vers szerepelt már egy amatőr színjátszó társulat egyik darabjában, és alternatív, gyermekekkel foglalkozó előadásban is. Ha gondoljátok nézzétek meg, ahogy egy szavalóversenyen szavalom!:)

http://www.youtube.com/watch?v=d-FOIRxsigw