"Nevesd ki a halált!"-mondják oly sokan. Biztos, hogy olyan egyszerű ez? A következő vers, egy olyan embernek íródott, akihez igen közel állt a halál érzése.
Balogh János:
Tisztelt Elmúlás!
Hogy meghallgatta imámat, köszönöm;
Egy időre remélem nem gyötröm,
Tisztelője.
Hogy itt hagyott még, el nem vitt,
S hogy meggondolom újra, mi a hit,
Tisztelője.
Hogy a barátság még virágozhat,
Csók s ölelés záporozhat,
Tisztelője.
Térdre ereszkedem Ön előtt,
S köszönök minden esztendőt,
Tisztelője.
Ha elhív, remélem sokat fecseghetek,
Arról az életben, miket meg lelek,
Tisztelője.
Egy kérést, ha még szabad lenne,
Remélem, örömöt lel benne,
Tisztelője.
A várakozás fokozza a vágyat,
Soká látogasson nálunk házat,
Tisztelője.
Adjon még nekem barátokkal évet,
Kívánok nekik is ilyen szépet,
Tisztelője.
Alázattal hajlok meg Ön előtt,
Az élet halk vadásza előtt,
Tisztelője.
Alázattal köszön el, reménnyel
Nemrég látogatott ismerőse, és
Tisztelője.
(2010)
A hangfelvétel az alábbi linken tekinthető meg:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése